Biharfüredi kalauz (I. rész): Ismerkedés az üdülőteleppel  Erdélyi Gyopár 2008/1     (Perei Árpád, Békéscsaba) 

A Kárpátok ölelésében magasodó Erdélyi-szigethegység turisztikailag legérdekesebb részére, a Bihar-hegységbe kalauzoljuk el olvasóinkat, ahol a hegységcsoport legnagyobb csúcsai (Vigyázó/Vlegyásza 1836 m, Nagy-Bihar 1849 m), leghatalmasabb vízesései (a Szentháromság és a Nagy-Phaeton, mindkettő 90 méter körüli eséssel), különleges karsztjelenségei (Csodavár) és vadregényes szurdokai (Galbena, Szamos-bazár) találhatóak. A Bihar vagy pontosabban a Bihar–Vlegyásza-hegység a természetjárók számára talán a legváltozatosabb és legszebb kirándulásokat biztosítja a Szigethegységben, amit erdélyi túratársaink egy része (bocsássuk előre, hogy tévesen) Nyugati-Kárpátok néven ismer.

A Bihar-hegységben négy nevezetesebb turisztikai régió különböztethető meg: a Vlegyásza (Vigyázó)-csúcs környéke északon, a hegység középső részén Biharfüred környéke, a Pádis-fennsík, a déli részén pedig a Nagy-Bihar térsége.

Most Biharfüredre látogatunk, és onnan indulunk kisebb, néhány órás kirándulásokra, illetve egész napos havasi vándorlásokra, hogy felkeressük a környék látványosságait és a környező magaslatokról beláthassuk szinte az egész Bihar-hegységet. Szokás szerint kitérek a vidék turistatörténetére, annak magyar vonatkozásaira, illetve a legfontosabb gyakorlati tudnivalókra is, hogy ezeket megismerve az odaérkező turista szinte azonnal otthonosan, magabiztosan mozogjon túrái során.

Biharfüred kezdetei, névadója és turisztikai feltárója: Czárán Gyula

A Pallas Nagy Lexikona hajdanán – még magyar időkben – röviden ekképpen ismertette Biharfüred üdülőhelyet: „Stina de vale, klimatikus gyógyhely Bihar vármegye belényesi járásában 1069 m magasságban, a Vurou custurilor aljában, gyönyörű vidéken és egészséges helyen, Belényestől 5 órányira. Csak újabban felkapott üdülőhely, mely fekvésénél fogva a Biharhegység meglátogatására alkalmas kiindulópont. Tulajdonosa Pável Mihály, a nagyváradi gör. kat. püspök.”

Biharfüred román elnevezése ugyanis Stîna de Vale (vagy más írásmódban Stâna de Vale) és csak a sokat ott időző Czárán Gyula (1847–1906), a szervezett bihari turizmus megteremtője adta az üdülőtelepnek ezt a szép magyar nevet. A valójában 1102 méter t.sz. feletti magasságban található, a levegő magas ózontartalmának köszönhetően klimatikus gyógyhelyként számon tartott Bihar megyei üdülőtelep története a XIX. század végére vezethető vissza. A Belényes környéki erdőket még Mária Terézia adományozta hűbérbirtokként a görög katolikus püspöknek, 1882-ben pedig birtokjárása során Mihai Pavel püspök „tévedt” erre, ahol jobb szálláshely híján egy juhász adott neki éjjeli szállást esztenájában (stîna = magyarul esztena, azaz pásztorlak). A püspöknek megtetszett a Jád-patak völgyében fekvő, ősfenyvesekkel sűrűn benőtt, minden oldalról védett, szélcsendes völgykatlan és saját üdülőt építtetett, ami Biharfüred (Stîna de Vale – azaz a „völgyben lévő esztena” vagy „völgyi karám”) üdülőhely kezdetét jelentette. A hely egyébként addig is ismert volt a környékbeli hegyi népek körében, mert az itt fakadó Jád vizét, a „Csodaforrást” a nyavalyáikra gyógyulást remélő hegylakók üdítő hatású fenyőfürdőként használták. Az akkoriban csak szekérúton megközelíthető telepen hamarosan szálloda, étterem nyílt és 1892-ben a belényesi medencéből, Bondoraszótól kövezett utat is építettek. Ekkor járt először itt Czárán Gyula is (fürdővendégként került Biharfüredre légúti betegségei miatt), akit megkapott a környék szépsége és – mai fogalommal élve – komplex turizmusfejlesztő tevékenységbe kezdett. Bejárta (gyalog vagy lóháton) és feltérképezte a környező hegyek, völgyek legszebb látnivalóit, nem kis anyagi áldozatok árán szép körtúra útvonalakat építtetett ki, túraleírásokat, könyveket jelentetett meg, előadásokat tartott, bevonta a környék parasztságát a turisták ellátásába, vezetőket képzett ki és sokszor saját maga kalauzolta az úri közönséget. Jó kapcsolatokat ápolt esetenkénti túratársával, magával Pavel püspökkel is, aki értékelte és támogatta Czáránnak az üdülőhely fejlesztésére irányuló tevékenységét.

Czárán egyik kedvenc túraközpontja tehát Biharfüred volt, ’mert aki Biharfüredet teszi kirándulásai központjává, honnan  a hegység egy nagy részének szépségeit, a Jád eséseket, az Ördögmalmot, sőt még a Szamosbazárt is meglátogathatja anélkül, hogy kint kellene valahol hálni: azt fogja látni, hogy egyszerű, de ízléses jó étkezést s az igénytelen faházakban tűrhető hajlékot lehet kapni” (Czárán Gyula).  

1896-ban jelentette meg a – ma már interneten is olvasható – „Stîna de Vale-i regék” című munkáját, melyben a vidék regéit, mondáit gyűjtötte össze. 1901-ben már egy turisztikailag fontosabb könyvet (Kalauz a biharfüredi kirándulásokra) adott ki Belényesen, Biharfüredet ezúttal magyar néven említve.

Czárán korai halála (1906), majd a háború miatt háttérbe szorult a turistaélet a Biharfüred környéki hegyekben is, de a húszas évek végén lelkes és tehetséges követői akadtak Czárán tevékenységének. A nagyváradi BTC klub alapítója, Papp Lajos (1899–1959) és az akkoriban még Aradon élő Mátyás Vilmos (1911–1986) számos értékes leírást közölt Biharfüred környékéről. „És ott, ahol hetekig elbolyonghatunk anélkül, hogy csak emberi nyomokat is találnánk, 1600 méteres, ősfenyvesekkel borított hegyek „völgyi karám”-jában egyszerre a legpazarabb fényűzéssel épített üdülőhelyre bukkanunk. Gőzfűtéses, villanyvilágításos emeletes szállók és villák, nagyvilági fürdőélet, ahová – 1120 méter tengerszinti – magasságban – szédítő szakadékok fölött kiépített pályán karcsú sínautóbusz röpíti a vendégeket. Ez Biharfüred” – jellemezte így az üdülőtelep megváltozott viszonyait 1939-ben Papp Lajos „A Bihar-hegység meghódítása” című könyvében.

Induljunk el most a magas hegyek közt fekvő üdülőtelepre és bizonyosodjunk meg személyesen arról, milyen szépségeket rejt a Czárán által is oly kedvelt táj.

Biharfüred megközelítése

Biharfüredet gépkocsival a legjobb minőségű úton a Belényesi-medencéből érhetjük el (igaz, ezen az úton sem érdemes száguldozni a tavaszi útjavítások előtt, mert mély, tengelytörő kátyúk is előfordulnak rajta). Belényes (Beiu¹) igen szép helyen, a Béli- és a Bihar-hegység között kanyargó Fekete-Körös jól belátható völgyében fekszik. A városon vezet keresztül a Nagyváradot Dévával összekötő DN-76-os út, melyen Nagyváradtól idáig 62 km-t kell autózni. A magyarországi turistáknak a Gyula vagy Méhkerék – Nagyszalonta – Tinka (itt két lehetőség is van az út folytatására, de a Bélfenyéren, Sólyomon, majd a Borzi-szoroson át haladó, felújított út tájképileg szebb vidéken vezet) – Belényes útvonal ajánlható, ha nem Várad felől érkeznének. A megyei jogú város (municípium) most még egy megkopott kisváros képét mutatja, de biztosak lehetünk benne, hogy a megélénkülő turizmusnak köszönhetően szép jövő áll előtte. 11 ezer lakosából 9% a magyar ajkú népesség aránya. A környéken még Köröstárkányon, Belényesújlakon, Várasfenesen és Magyarremetén is élnek magyarok, e két utóbbi településen fejlett falusi vendéglátás működik.

A Várad felől érkező autósnak a város központja után enyhén balra kell letérni, hogy a táblával is jelzett, Biharfüredre vezető 24 kilométeres útra rákanyarodjon. Igazán szép és izgalmas hegyi út áll előttünk, hiszen nagyjából 200 méteres t.sz. feletti magasságról indulva 1200 méterig fogunk feljutni. Előbb azonban még majdnem síkvidéki, majd dombosnak nevezhető kanyargós úton érjük el a hegység peremén fekvő, asztalosmunkáiról híres Bondoraszó (Budureasa) települést, hogy utána egy keményebb emelkedőkkel tűzdelt 14 km-es hegyi szerpentinen érkezzünk Biharfüredre. A hetvenes években kis útvonalbéli módosításokkal leaszfaltozták az 1892-ben épített utat, ami azonban anyagi okokból helyenként igencsak meredekre sikerült (12,5%-os emelkedő is előfordul, az előirt maximális 10%-kal szemben). Nagyon óvatosan kell vezetni a szerpentinekhez nem szokott gépjárművezetőknek, erre a falu után merészen kanyargó hegyi út melletti emléktábla is figyelmeztet: 1978-ban magyarremetei erdőmunkásokat ért itt 19 áldozatot követelő baleset, 2002-ben pedig egy Biharfüred felől érkező kisbusz ugyanabba a száz méter mély szakadékba zuhant. Ekkor nyolc személy veszett oda a „Halálkanyarként” ismert útszakaszon. Aki azonban óvatosan vezet és a járműve is megfelelő műszaki állapotban van, élvezni fogja a látványos útszakaszt, helyenként szép rálátással a Belényesi-medencére. Az utat télen is rendszeresen tisztán tartják, de a meredek részek miatt szükség lehet a hólánc használatára.

Az üdülőtelep és környékének legfontosabb pontjai

A kanyargós út egyszer csak véget ér és kisvártatva a látványos Illés-rétet (ill. Buckás-ligetet) pillanthatjuk meg balra (erre vezet majd utunk a Kis-Jád vízeséseihez a kék pont, illetve a mézgedi Czárán-barlanghoz a kék háromszög jelzésen), majd pár száz méter, immáron közel végig egyenes útszakasz után a szerpentin legmagasabb pontjára, a Feredő-nyeregre (ªaua Bãiþa, 1198 m) érünk. Könnyű felismerni ezt a helyet, mert egy hatalmas fakapu áll ott, és az alatta való áthaladással gyakorlatilag be is lépünk az üdülőtelep „közigazgatási területére”. Balra a jellegzetes formájú, erdővel benőtt Feredő-hegy (Bãiþa, 1352 m) oldalán az egyetemi síszálló (Gaudeamus) áll, mellette egy mobiltelefon-reléállomás magasodik. Az út jobb oldalán egy kerítéssel zárt katonai terület található, amely az utóbbi időkben elhagyatottnak tűnik. Jobbra, az objektum mellett a Kusztura, illetve a Mezőhavas felé vezet erdészeti út. Továbbhaladva immáron lejtmenetben, balra az út szélén a megfagyott síző-turista kis emlékművét tekinthetjük meg. Az erdőben jobbra vezet az üdülőtelepet délről megkerülő, ún. Generálisok sétánya (egyébként egyszerű erdészeti út).

Pár száz méterrel előrébb, a katonai szállónál balra lekanyarodva a vadregényes Jád völgyében futó 53 kilométeres úton a Sebes-Körös völgyébe juthatunk, az út az egykori, fűrésztelep/villanytelep közeli romjai mellett halad el és szép vízeséseket (Lája-esés, Jadolina-esés), a Lesi-víztározót és Jádremete települést érintve a Király-hágó környékén éri el a Nagyváradot Kolozsvárral összekötő nemzetközi főutat. Pár kilométernyire egy kis víztározó előtt jobbra fordulva, 500 méter után (a Körliget-patak völgyében, a sárga pont körút mentén) találhatjuk meg a Patru Brazi (Négy fenyő) igényes kialakítású turistaházat. A Jád völgyében futó út minősége sok kívánnivalót hagy maga után, ezért  Biharfürednek a Királyhágó irányából való megközelítése nem ajánlható. A víztározótól kezdve a Királyerdő-hegység és a Bihar-Vlegyásza közötti határvonalat képezi a Jád völgye.

Érdekesség, hogy ezen a völgyön át egykoron vasúton is el lehetett jutni Biharfüredre. A Jád-völgyi iparvasutat a XX. század elején kezdték építeni a Sebes-Körös völgye és Remete között, feladata a fa-, illetve a bauxitszállítás lett volna, de végül csak a nagy mennyiségben kitermelt fa elszállítása valósult meg rajta. Frenþiu püspök ösztönzésére 1934-ben kezdték meg a pálya hosszabbítását további
24 kilométeres szakaszon és 1935-ben így már vasúton is el lehetett jutni Biharfüredre, de csak 1954-ig, mikor is a gyors tavaszi olvadás során a síneket elmosta a víz. Ezt követően a vasútvonalat többé soha nem állították helyre, és 1965-re a síneket is felszedték, később építették helyette az erdészeti utat. 1973-ban a Jád folyó völgyében völgyzárógátat létesítettek (28 km-re Biharfüredtől) és így jött létre a több kilométer hosszú Lesi-tó (sok hétvégi házzal), ahol nyaranta sokan víkendeznek, pecáznak, esetleg strandolnak. Állítólag turbinákat és kiterjedt csőhálózatot helyeztek el a föld alatt. A gát évekkel ezelőtt történt meghibásodása folytán azonban már jócskán csökkent a duzzasztás, a tó mérete kisebb lett. A közeli Dregán-völgyben van egy még nagyobb, 120 méter magasságú duzzasztógát (Floroiu-tó), ide Jádremetén keresztül autóval is eljuthatunk Biharfüredről. Közelében nézhetjük meg a kis-sebesi vízeséseket.

Továbbhaladva Biharfüred központja felé jobbra kis faházikókat látunk, szomszédságukban pedig a szerény infrastruktúrájú biharfüredi kemping található. Kissé előrébb, még mindig az út jobb oldalán, a Szamár-dombnál fekszik az 1980-as években létrehozott kicsinyke, kb. 600 méteres, sífelvonóval is rendelkező – Pîrtia Mãgarul, azaz a Szamár – sípálya, az út túlsó oldalán pedig az üdülőtelep temploma látható (a sípályánál halad a Kusztura-körút sárga kereszt jelzése).

A következő, jobbra vezető turistajelzésekkel ellátott erdészeti út az „itteni” Galbena-, ill. Remete-patakok völgyei felé vezet. Erre van a meteorológiai állomás is, amelynek megfigyelési műszereit az üdülőtelep főútja mellett láthatjuk.

Biharfüred fekvésénél fogva egyébként az ország legcsapadékosabb területe (1800 mm/év). A telep aktuális időjárási adatait a http://www.inmh.ro/ index.php?id_oras_curent=15118 honlapon láthatjuk, térségi előrejelzést pedig a http://apps.erdon.ro/
idojaras/Belenyes.asp oldalon találhatunk. Az üdülőtelepet időjárástól függően novembertől májusig hótakaró fedi, az aktuális hóréteg-vastagsági adatokat a http://www.kovizig.hu/index.php honlapon (a napi hidrometeorológiai tájékoztató részen) tudhatjuk meg.

Egy utolsó kanyar után máris elénk tárul a tulajdonképpeni üdülőtelep központi része, a tágas főtér, melynek füves területe alkalmi sportpályaként működik, másik része pedig betonozott parkoló, ahol biztonságban hagyhatjuk autónkat. A teret körbevevő épületek közül a legnagyobb a piros tetejű, három csillagos Iadolina (Jadolina) szállodakomplexum. A nemrég korszerűsített 105 személy befogadására képes, nem éppen olcsó szálloda gyógyászati, rehabilitációs kezelőközponttal is rendelkezik. Úgy mondják, hogy Biharfüred az egész Kárpát-medence  legózondúsabb levegőjű vidéke, ezért sok vendég keresi fel a telepet. A jótékony hatású levegő, a hely nyugalma, a csend a vérszegénységben, idegkimerültségben szenvedőknek, tüdőbetegeknek és az ún. Basedow-kórosoknak segíthet a gyógyulásban. Mivel az egész üdülőtelep nem nagy területen fekszik, a közelben található a többi szálláslehetőség is, pl. a Csodaforrás villák, a Denevér villák stb. (http:// www.transilvaniatour.ro/Maghiara/stana_de_vale.php).

A szállodával szemben található az egykori BTC-turistaház, amely a püspökség és a BTC (nagyváradi turistaegyesület) akkori jó kapcsolatának eredményeképpen 1933-ban került átadásra. Ez a tornyos házikó egy kicsit Biharfüred jelképévé is vált és manapság is szerény körülményeket biztosító turistaszállóként működik. Mellette a hajdani Belvedere villa helyén a Cerbul szálló áll, a tér északi részén pedig egy vendéglő található. A közelben van az 1935-ben épített Excelsior szálloda viharvert épülete is, amely az ötvenes évek végén égett le. A romos épületen az utóbbi években állagmegóvó, illetve építési munkálatokat végeztek. A telepen, a Iadolina szálloda mellett rendőrőrs is működik.        

A főtértől aszfaltozott út vezet a közeli, legendás hírű Csodaforráshoz, azaz a Jád kiépített forrásához. Az út kezdetén azonban álljunk meg a környék turistaútvonalait áttekintő tájékoztató tablónál. Innen a főtértől indulnak ki ugyanis az egész környéket behálózó, többnyire jól jelzett turistautak. A tízperces, kényelmes sétával elérhető Csodaforrásnál érdemes megtölteni kulacsainkat annak hűs vizével. Ezt a vizet csöveken vezetik le a Belényesi-medencébe, ahol aztán az egész Erdélyben forgalmazott ásványvizet, az Izvorul Minunilor-t óriási mennyiségekben palackozzák. A forrástól egy néhány évvel ezelőtt épített, tömörített köves út a Papok-feredője érintésével a Cserepes erdészházhoz, azaz a Dregán (Nagy-Sebes)-völgybe vezet. Egykoron a Dregán völgyében is működött kisvasút és a Biharfüredre látogatók egy része a vasút végállomását, a Cserepes erdészházat elérve a Kishavas-réten át gyalog jutott az üdülőtelepre.

A Csodaforrásig számos turistaút vezet a központból, amelyek itt válnak szét a Kis-havas rét, illetve a Papok feredője / Mezőhavas / Pádis irányába.

Ismertetésem második részében az üdülőtelepről induló legszebb turistaútvonalakat fogjuk bejárni, felkeresünk majd szép kilátópontokat (Kis-havas, Bocsásza, Mezőhavas, Horgas-havas, Tolvaj-kő, Bulz-kő), elragadó vízeséseknél időzünk (Nagy-Phaeton, Szerenád, Ördögmalom), kisebb-nagyobb barlangokba látogatunk (meziádi Czárán-barlang, Oncsászai csontbarlang) és felkeressük a Jád- és a Nagy-Sebes (Dregán) duzzasztótavainak festői környékét. Túránk végén a Belényesi-medence néhány közeli kirándulóhelyét (Bélavár romjai, Medve-barlang, Pontos-kő) is útba ejtjük.

© Erdelyi Karpat Egyesulet http://www.erdelyikarpategyesulet.ro/modules.php?name=Gyopar&pa=showpage&pid=495



Biharfüredi kalauz (II. rész): Túrák a szélrózsa minden irányába 
Erdélyi Gyopár 2008/2

A Jád csendes, nyugalmat árasztó forrásvidékén, a magas hegyek és a sűrű fenyvesek között elhelyezkedő Biharfüredre érkező turista a bőség zavarával küzd, a kb. 1100 méter t. sz. feletti magasságon fekvő üdülőtelepről ugyanis tucatnyi jelzett turistaösvény indul ki. Szép kilátást biztosító csúcsokra, vadregényes vízesésekhez, tetszetős havasi tisztásokra, messze földön ismert barlangokhoz vagy akár a pádisi karsztvidék nevezetes helyeire is eljuthatunk az egykor Czárán Gyula által is kedvelt helyről. Most ízelítőképpen megismerkedünk kicsit részletesebben néhány olyan túrával, amelyek bevezetnek minket az itteni táj szépségeibe, utána pedig áttekintjük a környéket behálózó turistautakat is.

Túra a Bocsásza-csúcsra (1792 m) és az Ördögmalom-vízeséshez

Első túránk a hegység egyik legszebb kilátópontjaként ismert Bocsásza-csúcsra vezet, ennek során útba ejthetjük a vadregényes, 25 méter magas Ördögmalom-vízesést is.

A Bocsászára vezető turistautat piros D jelöli, a csúcsra kb. 5 óra alatt érhetünk fel. Ha a vízeséshez is letérünk, akkor körtúránk mindenképpen egész napos (11–12 órás) lesz, amikor is kb. 28 km-t és közel 1500 méter emelkedést kell leküzdenünk. A könnyedebb kirándulást kedvelők, akik csak a kétlépcsős Ördögmalom-vízesésben akarnak gyönyörködni, 16 kilométeres (oda-visszaút) túrájukat 6–7 óra alatt tudják megtenni.

A főtérről indulunk és Biharfüred legnevezetesebb pontja, a díszesen kiépített Csodaforrás érintése után balra térünk le piros D jelzésünkön. Az ösvény állandó emelkedéssel vezet egy kis tisztásra, a Sasok szérűjére (1345 m), majd egy fenyőerdőn átvágva csakhamar a Kis-havas-rétre érünk. Ha nem sietnénk, felszaladhatnánk a még szebb panoráma kedvéért a közeli „dombocskára”, az 1411 méteres Kis-havasra, de itt, ezen a – Biharfüredhez egyórányi járásra lévő – széles tisztáson is érdemes hosszú percekig elidőzni, csodálni a tetszetős bihari panorámát. Északkeletre a „foltos” Zernát (1702 m), ill. az 1836 méteres Vigyázó-csúcs masszívumát (rajta a tv-relé) fedezhetjük fel, előttünk a Dregán-völgy rajzolódik ki, felette mostani túracélunkat, a Bocsásza három púpját láthatjuk (oldalában a kora esti órákban – a napfényben csillogó vízoszlopának köszönhetően – megpillanthatjuk a vízesést is). A Bocsásza mellett jobbra a többi csúcs: az Esztenácska (1720 m), a Sík-havas (1759 m), délre az erdős Cserepes-tető (1573 m) és a jellegzetesen lágy hajlású kedvenc bihari csúcsom, a Mezőhavas (1627 m) emelkedik.

Utunkat folytatva a Dregán-völgybe ereszkedünk le szűk egy óra alatt. Egy kis kőhídon átkelünk a tiszta vizű Nagy-Sebesen (Dregán) és a szemközti Cserepes-erdészház közelében, az Eszmeralda-forrásnál időzhetünk. A Csodaforrás mellett, mostani túránk útvonalán, bizonyára ez is jó ivóvíz. (A csak az Ördögmalom-vízeséshez igyekvők a Dregán folyásirányában kb. 300 méter megtétele után fordulnak jobbra, az Ördögmalom völgyébe, a kék + jelzést követve. Előbb erdészeti úton, majd egy kanyar után, a hidat elhagyva a patak melletti csapáson haladnak felfelé, összességében kb. 3 km-t.). A pihenő után visszamegyünk a hídig és a vele szembeni hegyoldalon folytatódó jelzést követjük (sárga sáv, piros D még együtt halad). Meredek, erdei ösvényen haladunk a következő közel egy órában, ekkor egy kb. 1330 méteren lévő elágazáshoz érünk: a tábla szerint még 1,5 óra választ el a csúcsig és jelzett ösvény tér le balra az Ördögmalom-vízeséshez (visszafelé erre vezet majd utunk). Túránkat folytatva újabb félóra után az Esztenácska tisztására érünk, egy romos esztena mellett elhaladva pedig a vízesés moraját halljuk a mélyből, az Ördögmalom sziklavárából. Eddigi közös utunk hamarosan elválik a Tolvajkő (szép kilátó az Oncsásza-rét felett) felé vezető sárga sávos ösvénytől. Előttünk már ott van a Bocsásza távolabbi, szép sziklás csúcsa (ide vezet a jelzés), ahová azonban üggyel-bajjal lehet feljutni, mivel környezetét benőtte a törpefenyő. A csúcsról szép körpanoráma nyílik, rálátni a Dregán-völgyi víztározóra, a Vigyázó-masszívumára, és a hegység távoli, legmagasabb csúcsára, a Nagy-Biharra (1849 m) is. Visszafelé az Ördögmalom-vízeséshez a már említett leágazásnál térhetünk le.

A Szerenád-vízesés körútja (Jád-körút a Feredő-hegy körül)

Második, jóval könnyebb és rövidebb túránk során több, Biharfüredhez közeli vízesést, a Kis-Jád (Iaud) völgyében a Szerenád-vízesést és a Triccs-traccs-esést, a Jád völgyében pedig a Lája (vagy újabban Fátyol néven emlegetett) esést csodálhatjuk meg. Míg az előző túránkat a Bocsásza-csúcsra csak szép, tiszta időben érdemes megejteni, ez a kb. 16 km-es, félnapos kirándulás kevésbé kedvező időjárás idején is ajánlható.

Biharfüredről a kék pont, illetve a kék D jelzésen indulunk el Belényes irányába. Miután elhagytuk a 1198 méteren fekvő Feredő-nyerget, a Buckás-ligetnél jobbra térnek le a jelzések az Illés-rét felé. A kék D, ami a mézedi Czárán-barlanghoz vezet, itt elhagyja körutunk kék pont jelzését. Megnyílik előttünk a tetszetős táj, a Kis-Jád forrásvidéke és a műútról való letéréstől számított jó fél óra múlva, miután néhány esztena mellett is elhaladtunk, keresztezzük egy piciny meteó-állomásnál a Kis-Jád-patakot. Csakhamar elérjük a körút legszebb látványosságát, a 15 m eséssel rendelkező Szerenádot, amelyhez óvatosan leereszkedhetünk. Nyári időszakban a vízesés alatti kis medencében akár fürdőzhetünk is egyet. A vízesés megcsodálása után folytatjuk utunkat a Jádba ömlő Kis-Jád mentén. A beömlési pont előtt, szép sziklás környezetben látható a Czárán által Triccs-traccsnak elnevezett kis esés. Jelzésünk tehát a Jád völgyébe vezet, ahol is a viseltes kövesúton folytatjuk utunkat jobbra (Biharfüred felé). Nem kell azonban sokat mennünk és a Jád túlsó partján, a Lája-hegy oldalából lezúduló Lája-esés ragadja meg figyelmünket. A továbbiakban a Murgas-erdészház mellett haladunk el és egy kis víztározónál lévő kanyarulatnál, ahol a Horgas-patak ömlik a Jádba, találkozunk a Horgas-körút sárga pont jelzésével, amely a Bocsásza-túra során megismert Kis-havas-rét felé, ill. tovább a Jád völgyében, Biharfüred felé vezet. Megjegyezhető, hogy a Murgas-erdészház és az említett kis víztároló között az úttól északi irányban tér le egy pár éve megjelent, amatőr készítésű fehér turistajelzés, amely az ún. Miss-vízeséshez vezet. Ezt a vízesést a korábbi (Mátyás Vilmos-féle) túraleírásokban valószínűleg Hotvolé-vízesés néven említették. Ha a vízesést is meg szeretnénk nézni, akkor az a rögtönzött jelzések mentén, vad terepen kb. 40 perc alatt érhető el. A Horgas-patak beömlési pontjától utunkat a kövesúton folytatjuk, a Jád szurdoka mentén a 3 km-re lévő Biharfüredre.

A Nagy-Phaeton (Bohodei)-vízesés körútja

Harmadik körtúránk sok látnivalót tartogató igazi csemege: érintjük a szép kilátásáról híres Mezőhavas 1627 méteres csúcsát, a szakadékos Golgota-réten át elérjük a 80–90 méter esésű, többlépcsős Nagy-Phaeton-vízesést, ahonnan kis sziklamászással a Kereszt-hegyen át térünk vissza a Bohodei-nyeregre, majd Biharfüredre.

Füredről a kék D jelzésen indulunk (több más jelzéssel együtt a Pádisra tartó piros sáv is kíséri utunkat) a Csodaforrás felé, ahonnan továbbhaladunk a Cserepes erdészházhoz vezető, új erdészeti úton. Az útról pár száz méter után jobbra kell letérnünk, majd azt ismét keresztezve, kissé fárasztó, folyamatos emelkedővel egy tisztásra érünk fel, a Papok feredőjére (1418 m). A tisztásról szép rálátás nyílik Biharfüredre, a Bocsászára, délkeletre pedig előttünk emelkedik a Mezőhavas (Pojéni-csúcs). A jelzés nem visz fel a Mezőhavasra, de vétek lenne azt kihagyni, ezért a nyeregbe felérve, balra fordulva pár perc alatt a csúcson lehetünk. A panoráma szépsége leírhatatlan: a Nagy-Bihartól a Vigyázó (Vlegyásza)-csúcsig teljes képet kapunk a Biharról, jól látható a Kereszt-hegy, ill. a Golgota-rét is (ezek lesznek túránk további állomásai). A szomszédos csúcs a DK-irányban lévő Istenek havasa (Vf. Bohodei), annak a nyergéről indulunk a kék D jelzésen (a Kusztura-körút sárga + jelzésével együtt) a Golgota-rétre.

Odaérve érdemes óvatosan kimászni az azt övező Golgota-sziklákra (alatta a mélyben a Josefát völgye kisebb vízeséseivel, szemben a sziklás Kereszt-hegy), amelyek mentén folytatódik az út a Kígyók szakadéka felé, ahol is igen nehéz terepen ereszkedünk a vízesés völgyébe. Embert próbáló terep ez, ahol sokszor megcsúszunk, minden odafigyelés ellenére. A völgyben balra fordulva 20 percen belül megpillantjuk a Nagy-Phaetont. A vízesés felsőbb részeit csak akkor láthatjuk, ha kellő bátorsággal és jártassággal a tarsolyunkban a sziklás részeken láncos biztosítással ellátott „turistaútra” merészkedünk. Feljebb csodálatos sziklás környezetben folytathatjuk a mászást. A csak egyirányban lejelzett út a Kereszt-hegyen át vezet vissza a Bohodei-nyeregre. Onnan a már ismert ösvényen térünk vissza Biharfüredre, vagy az erdészeti úton visszaindulva, a balról később becsatlakozó sárga + jelzésen –  a Kusztura kilátóit érintve – jutunk oda. Ez a túra is igen jó erőlétet kíván, egész napos programnak tervezzük be és csak tapasztalt turistáknak ajánlható.

A három leírt túra során megismertünk néhány Biharfüred környékén fekvő érdekes túracélt. Talán sokan kedvet kapnak arra, hogy alaposabban bejárják e sok látványosságot rejtő vidéket, segítségképpen ezért a mellékelt táblázatban feltüntetjük a Biharfüredet érintő turistaútvonalakat. További képek, információk találhatóak a www.pereiarpad.atw.hu honlapon. Viszontlátásra Biharfüreden!

A felvételeket a szerző készítette

Piros sáv: Biharfüred – Papok feredője – Kopott csapás-nyereg – Égett-kő – Varasó menedékház – Pádis menedékház (20 km, 6 óra)
Piros +: Biharfüred – Papok feredője – Kopott csapás-nyereg – Oncsásza-rét – Oncsászai csontbarlang (20 km, 6 óra)
Kék D: Biharfüred – Feredő-nyereg – Mermezii-csúcs – Tisza-kő – Bálint-rét – Mézedi (Meziádi) Czárán-barlang (21 km, 6 óra)
Kék sáv: Biharfüred – Kis-havas-rét – Ló-havas – Kedves-tisztás – Havasháti esztena – Lesi-tó (gát, menedékház) (20 km, 7–8 óra)
Kék +: Biharfüred – Kis-havas-rét – Cserepes e.h. (Dregán-völgy) – Ördögmalom-völgy – Ördögmalom-vízesés (9 km, 3–4 óra)
Piros D: Biharfüred – Kis-havas-rét – Dregán-völgy – Stînişoara (Esztenácska)-rét – Bocsásza-csúcs (13 km, 5 óra)
Kék sáv: Biharfüred – Papok feredője – Bohodei-nyereg – Hideg-kút – Szöglet-havas – Bulz-kő – Boga-telep (16 km, 6 óra)
Sárga D: Biharfüred – Papok feredője – Galbena-mező – Harasztosi-pláj (esetleg kitérő, jelzetlen ösvényen a Harasztosi-magurára) – Harasztosi-cseppkőbarlang – Harasztos (Ferice) (19 km, 7 óra)
Sárga sáv: Biharfüred – Kis-havas-rét – Dregán-völgy – Esztenácska-tisztás – Tolvajkő (16 km, 5 óra)
Kék D: Nagy-Phaeton-körút (Bohodei-körút): Biharfüred – Papok feredője – Bohodei-nyereg – Golgota-rét – Kígyók szakadéka – Nagy-Phaeton v.e. – Kereszt-hegy – Papok feredője – Biharfüred (a vízesés völgyében jobbra letérve Vasaskőfalva /Pietroasa/ is elérhető) (15 km, 8 óra)
Kék pont: a Szerenád-vízesés (Feredő-hegy) körútja (16 km, 5 óra)
Sárga +: Kusztura-körút: Biharfüred – Generálisok sétánya – Kilátópontok – Forrás-tisztás – Golgota-rét – Bohodei-nyereg – Papok feredője – Biharfüred (16 km, 4–5 óra)
Sárga pont: Horgas-körút (Biharfüredi körút): Biharfüred – Jád völgye – Horgas-patak völgye – Édenkert-nyereg – Kis-havas-rét – Papok feredője – Generálisok sétánya – Biharfüred (18 km, 5 óra).

A különböző, hosszabb ideig közös szakaszon futó turistajelzéseket a jövőben valószínűleg összevonják és csak az elágazásoktól kell majd egy-egy más jelzést követni. Az aktuális változásokról a Biharfüred központjában lévő táblák tájékoztatnak. Időbe telhet az új rendszerre való áttérés.
 

© Erdelyi Karpat Egyesulet   http://www.erdelyikarpategyesulet.ro/modules.php?name=Gyopar&pa=showpage&pid=542

Vissza
Vissza